Sajnos újra elért minket a betegeskedés. Eddig csak a nátha és köhögés volt porondon, hát most színre lépett a hányás is. Persze szigorúan az előbbiek mellé, nem helyett. Szerencsére nem a minden visszajön fajta, szimplán ha tele a pocak. Szóval diéta van. Ezt a majdnem 4 éves már megérti, és bírja az éhséget, de a 15 hónapos egész éjjel sír, mert nem kaphatja meg a kis tejitalát. Nagyon sajnáltam, de így is mellette alszom, mert félek, hogy belefullad a hányásába úgy, hogy észre se vesszük. Brrrr...belegondolni is rossz. Na, szóval a kisebb nyunyi nincs jól, szerintem a torka is fáj. És itt jön a képbe a tesó. Tegnap este fürdés után a Kicsinek készítettem elő a kúpot. Erre a Nagynak legörbült a szája, és elkezdett sírni. Mondtam neki, hogy semmi baj, nem ő kapja. Erre a válasz: De fájni fog neki!

Mondom: Kinek?

Nagy: Hát neki! (És itt a tesójára mutatott.) De anya, ki fogja bírni? Fáj neki!

Mondanom sem kell, közben sírt, a Kicsi meg egy aprócska nyikkanással kibírta, hogy bekerült a kúp oda, ahova való. :)

Annyira aranyos volt, ahogy féltette az öccsét, hogy fájhat neki a kúp. Ilyenkor minden civakodásuk ellenére tudom, hogy szeretik egymást. :)