Még karácsony előtt találtuk ki, hogy tőlünk mindenki láblenyomatot fog kapni. A két hónapos mellett nem nagyon tudtunk volna vásárolgatni, a gyerekeknek így is férj intézte a Jézuskával, amit kellett. Így hát az ünnep előtti héten nagy lelkesen nekiláttam a kreatívkodásnak. Nem is tudom, miért volt előttem idilli kép arról, hogy majd a Nagy örömmel adja a lábát a művelethez, és élvezettel lép bele a gyurmába. Hát...nem így lett. Egybe volt hajlandó bedugni a talpát, annak is sírás lett a vége. Sajnos ezért az ő tappancsáról csak ez az egy lenyomat készült, mivel minden egyes darabhoz külön formát kellett csinálnom. A Kicsi persze nem tudott elmenekülni, csak kerek szemekkel nézett rám, és valószínűleg arra gondolt, hogy: De anya, ez hideg! A Nagy ugyanis ezért hagyta ki a többi lehetőséget a tapicskolásra. A fentin kívül tehát a többi lenyomat csak pici tappancsos lett. Ezek pedig az alábbiak szerint készültek:

A sógyurmához:

20 dkg só

20 dkg liszt

Kb. 125-150 ml víz (ne öntsük bele egyszerre az egészet, hátha elég kevesebb is, a lényeg, hogy könnyen gyúrható legyen)

A hozzávalókat összegyúrjuk, és már dolgozhatunk is vele. Vannak más receptek is erre, de én ezt használtam. Ez a mennyiség a képen látható nyomathoz biztosan elég, ha többet szeretnénk, a gyurmából is nagyobb adagot kell készíteni.

Megtehetjük azt is, hogy kinyújtjuk a gyurmát kb. ujjnyi vastagra, majd belenyomjuk finoman, de határozottan a baba lábát. Ezt körbe lehet vágni oválisra, kerekre, ki milyenre szeretné. Ezután ki kell szárítani sütőben. Erre nem adok semmilyen tanácsot, mert az első gyereknél valamit nem jól csináltam, és rettenetesen sokáig sütöttem, mire valamennyire megkeményedett. Ez az oka annak, hogy úgy döntöttem, most a gyurma lesz az öntőforma, és kiöntöm gipsszel a gyerekek lábát. Ehhez dekor gipszre van szükség, amit kb. sűrűbb palacsinta tészta állagúra kell keverni. Először megcsináljuk a sógyurmából a lenyomatot, ahogy fent írtam, csak nem vágjuk körbe, hanem egy általunk kiválasztott alakú keretet nyomunk bele. Ahogy látszik, az enyém kerek lett. Sajnos sima papírból nem lehet a keret, mert elázna a gipsztől, ezért én egy kívülről fényes mappát vágtam szét hozzá. Tíz cm széles csík bőven elég lesz. Ezután már mehet bele a gipsz, de ne sokat, ez is ujjnyi vastag legyen (női kéz ujja), mert akkor soha nem fog kiszáradni. Miután megkötött, leszedhetjük a keretet, és a gipszről óvatosan a sógyurmát is. Ha maradnak rajta darabok, egy pici darabka gyurmával szedjük fel őket. Ha ez is megvan, akár a radiátorra is tehetjük, vagy rácson szárítsuk, amíg ki nem világosodik az egész. Akinek kedve van, dekorálja bátran! :)