A Kicsi már hét és fél hónapos, az utóbbi időben őrült tempóban fejlődik. Bár ez a hat hónapos státusz vizsgálat idején még nem így volt. Akkor már flottul kellett volna oda-vissza pörgölődnie, de ő csak nagy nehézségek és nyüszködések közepette fordult át az oldalára. A doktornő azt mondta, kicsit le van maradva, de látva a riadt képemet, gyorsan hozzátette, hogy ne ijedjek meg, ő nem látja, hogy baj lenne a gyerekkel, csak nem a NAGY KÖNYV szerinti a mozgása. Ez egy keddi napon történt, szombaton már nem lehetett megállítani a forgolódásban. Úgy látszik, az én gyerekeim úgy gondolják, hogy "egye fene, már a dokinéni is szóvá tette, hogy lustulok, megmutatom, hogy tudok ám, csak nem akarok" :) A Nagy is mindig ezt csinálta. Ha valamire azt mondta az orvos, hogy már jó lenne, ha csinálná, két nap múlva megvolt.

Most se akartam nagyon ezen rugózni, de azért bennem volt kicsit a félsz. A forgás megvan, de a feltérdelés nem nagyon akaródzott neki. Aztán pár nappal ezelőtt a berlini útunkról hazaérve, épp az ágyon pihent a család, amikor a nagy bambulásomból felocsúdva látom ám, hogy a kis Csücsök négykézláb vigyorog rám, és hintázik. Vééégre "hegeszt" a gyerek! :) Ezt még a Nagynál találta ki a férjem, amikor ugyanebben a pózban mozgott előre-hátra. Mert ez a mozgás persze, hogy beindította a fantáziáját. Szerinte olyan, mint egy bizonyos "tizennyolcaskarikástevékenység". Azóta pedig megmaradt ez a kifejezés, és már türelmetlenül vártuk, hogy  kisebbik porontyunk is elkezdjen "hegeszteni". :)